Az, hogy 2024 világszerte egy meglehetősen nehéz és összetett év volt, nem egy új megállapítás, de különösen igaznak bizonyult a magyar gazdaság szempontjából. Sajnos abban sem nagyon van vita az elemzők között, hogy 2025 sem ígérkezik sokkal egyszerűbbnek.
A kihívást elsősorban a geopolitikai kockázatok és a világgazdaságban kétségtelenül zajló átrendeződés okozzák. A lassan harmadik évébe lépő orosz-ukrán háború, a szintén elhúzódó közel-keleti konfliktus, a kínai cégek szemmel látható előretörése sokak szemében az eddigi Pax Americana végét, vagy legalábbis a vég kezdetét jelentik. Erről gondolhatunk sokan sokfélét, de az biztos, hogy ez a fordulat (ha valóban bekövetkezik), akkor az az elmúlt, bizonyos értelemben véve unalmas 80 év után egy sokkal turbulensebb környezetet fog eredményezni. Ahogy az MNB legfrissebb, 2024 decemberi inflációs jelentése fogalmaz: „Az elmúlt negyedévben a változékony és összességében romló globális befektetői hangulatot elsősorban az amerikai elnökválasztás gazdaságpolitikai következményei, az ukrajnai és közel-keleti konfliktushoz kötődő geopolitikai kockázatok, valamint a meghatározó jegybankok kamatpolitikájával kapcsolatos várakozások befolyásolták.”
(Érdemes időnként az inflációs jelentést olvasgatni. Nemcsak magas színvonalú szakmai anyag, de bepillantást enged a legfőbb hazai monetáris döntéshozók gondolati hátterébe is – vagyis segít elkerülni az esetleges meglepetéseket.)
Az különösebb közgazdasági előképzettség nélkül is belátható, hogy egy kicsi, nyitott gazdaságnak, ahol a GDP közel 90 százalékát teszi ki a külkereskedelem, a turbulencia sosem hasznos – sőt, egyenesen káros. Magyarország érdeke a nyugodt világpolitikai és világgazdasági környezet lenne, ahol kiszámíthatóak, transzparensek a viszonyok és ahol mindenki a kooperációra törekszik. Ma nem ez a helyzet. Nagyon nem.
Mindezek tetejében a magyar gazdaság nincs jó bőrben. Nagyon nem. Ismét az MNB inflációs jelentésének néhány megállapítását idézve: „Az elmúlt negyedév során a forint a régiós devizáktól elszakadva számottevően gyengült. Az állampapírhozamok és a bankközi hozamok emelkedtek a negyedév során.” „Magyarországon az infláció októberben 3,2 százalék volt, míg novemberben a fogyasztói árak éves összevetésben 3,7 százalékkal emelkedtek. (...) Az infláció 2025 januárjáig átmenetileg tovább emelkedik, és a jegybanki toleranciasáv felett alakulhat.” Ráadásul: „2024 harmadik negyedévében mérséklődött a hazai gazdaság teljesítménye. Az idei év egészében így visszafogott maradhat a bővülés.”
Ami számunkra különösen érdekes: „A hazai hitelezési folyamatokat továbbra is kettősség jellemzi: a lakossági hitelpiac tovább élénkült, miközben a vállalatok hitelkereslete továbbra is alacsony.” A főbb megállapítások közül az egyetlen jó hír, hogy „(a) folyó fizetési mérleg többlete tovább emelkedik.” Összességében „(a)Monetáris Tanács kockázati értékelése alapján az alappályát felfelé mutató inflációs és lefelé mutató növekedési kockázatok övezik.”
A kettős szorításból – amikor egyszerre jelent kihívást az infláció és a növekedés is – nem lesz egyszerű megtalálni a kiutat. Figyelembe véve a kétéves mélypontja körül ingadozó forint érfolyamot is, valamint a jegybank élén márciusban bekövetkező váltást, nem tudjuk egyértelműen kizárni a tovább szigorodó monetáris politikát, vagyis a jegybanki kamatemelés lehetőségét sem – ami viszont további dilemmákat vet majd fel fiskális oldalon is.
Ez azt is jelenti egyben, hogy 2025-ben – a négy magyar „nagy” (blue chip) részvényen kívül – várhatóan nem a forintban denominált eszközök lesznek a meghatározóak az általunk építendő befektetési portfoliókban. A fókusz továbbra is elsősorban a dolláros, amerikai és globális eszközökön lesz, ami mellé – különösen egy esetleges ukrajnai fegyverszünet esetén – érdemes lehet majd európai kitettséget is vállalni.
Ami viszont biztos: 2025 kihívásokkal teli, de mozgalmas, változatos és izgalmas év lesz – nemcsak a befektetési piacokon...
Szabó Sándor
