Az elmúlt években nem unatkoztunk a pénz- és tőkepiacokon: 2020, a pandémia kitörése óta hol az egészségügyi vészhelyzet, hol a politikai körülmények, majd a háború, az energiaárak és az infláció elszabadulása, valamint számos egyéb tényező gondoskodott a változatosságról a piacokon.

Ráadásul úgy néz ki, izgalomból maradt még bőven a 2024-ből hátralévő három és fél hónapra is. Nemcsak ennek a pár hónapnak, de a következő minimum négy évnek is meghatározó eseménye lesz az amerikai elnökválasztás. Bár a fej-fej mellett álló jelölteknek köszönhetően jelenleg lehetetlen megjósolni, hogy a jelenlegi demokrata alelnök, Kamala Harris, vagy a négy év szünet után újrázni próbáló Donald Trump lesz-e a befutó, de két dolog biztosnak látszik. Egyrészt az elmúlt ötven év statisztikái alapján a piacok teljesítménye nem függ attól, hogy épp demokrata vagy republikánus elnök irányítja-e az Egyesült Államokat.

Másrészt bármelyik jelölt is győz – különböző irányokból, de – várhatóan hozzá fog nyúlni a jelenlegi költségvetési szerkezethez. Trump radikális adócsökkentést helyezett kilátásba, tovább támogatva a legfelsőbb jövedelmi kategóriába tartozókat, míg Harris várhatóan növelni fogja az állami (elsősorban infrastrukturális) beruházások mértékét. Mindezekkel együtt – illetve számítva a régóta várt kamatcsökkentési ciklus tényleges megindulására – sem várunk nagy gazdasági megrázkódtatást az amerikai gazdaságban, bármi lesz is a választás kimenete. Ha piackonform módon szeretnénk kifejezni magunkat, akkor azt mondhatnánk, hogy a soft landingre ma sokkal inkább fogadnánk, mint a hard verzióra.

Európa kilátásai már nem ennyire egyértelműek, részben a még mindig rengeteg áldozatot követelő és folyamatos geopolitikai bizonytalanságot jelentő orosz-ukrán háború miatt, részben pedig a kontinens meghatározó országait (mindenekelőtt Németországot és Franciaországot) jellemző politikai bizonytalanság okán. Mindemellett azonban nagymértékben mérséklődött az eurózónában az inflációs nyomás, a pénzromlás átlagos üteme visszatérőben van az EKB által is elfogadhatónak tartott 2 százalékos szint közelébe, ami az európai kamatvágások lehetőségét is megteremti. 

Sajnos a legkevésbé optimista képet a magyar gazdaság kilátásait illetően kell megfogalmaznunk. Jelenleg talán a GDP növekedési üteme az egyetlen olyan mutatószám, ami bármilyen pozitív üzenettel bír. Az európai uniós források (akár végleges) elmaradása, a költségvetési helyzet vagy a forint árfolyamának bizonytalansága ugyanakkor számos kérdést vet fel a gazdaság stabilitása és a további növekedési kilátások tekintetében is. Noha számos pletyka kering a hazai bankpiacon az esetleges további gazdaságélénkítő lépésekkel (például a jelenlegi kedvezményes hitelprogramok felpörgetésével kapcsolatban), de nagy kérdés ezeknek az intézkedéseknek a finanszírozhatósága. Természetesen a kormányzatnak mindig is voltak és vannak lehetőségei alternatív hazai és nemzetközi finanszírozási források felkutatására, újabb és újabb partnerek bevonására, de egy ilyen lépéssorozat mindig kiemelt kockázattal jár a piaci stabilitás szemszögéből. Éppen ezért a hazai folyamatok kapcsán a várakozásaink lassuló ütemű kamatcsökkentést és tovább gyengülő forintárfolyamot vetítenek előre 2024 utolsó hónapjaira.